Ma nagymamám úgy döntött, hogy leviszi Fannit az udvarra. Kicsit aggódtam - mint amikor a nagyszülők először viszik el az unokákat magukkal - hogy nem fog szótfogadni, és hogy felugrál nagymamám szintén 80 év körüli barátnőire. (Bár valószínűleg fölöslegesen, mert nagymamára se ugrál föl, szerintem érzi hogy már ő nem olyan stabil hogy elbírna ilyen megpróbáltatásokat)

Az ablakból figyeltem őket vagy 10 percig de nem volt semmi gond, így visszamentem dolgozni.

10 percenként azért ki-ki néztem az ablakon, hogy minden oké-e. Egyik alkalommal a kutyát sehol se láttam, mivel az udvart csak három oldalról veszi körbe a ház, nagymamám meg beszélget, lehet kilógott úgy hogy észre se vette... Mit csináljak, lemenni nem akartam ezért, mert nagyon örülök, hogy így összebarátkoztak, nem akarom, hogy nagymamám azt gondolja gond nekem hogy levitte.

Kiáltottam egyet az ablakból "FANNI", mire a kutya kiugrott az egyik bokor mögül, és odavágtázott nagymamámhoz farok csóválva, mintha ő hívta volna...

Nagymamám megdícsérte, majd Fanni visszatrappolt szaglászni, én meg megnyugodva, hogy jól megvannak együtt visszaültem dolgozni