Szóval vettünk egy házat. Mint kiderült vettünk egy kutyát is vele. Lunát. De ne fussunk előre, mert ezt a nevet már tőlünk kapta. Luna egy kicsi, corgi szerű fekete kutyus fehér mellénnyel és tappancsokkal. Jelenleg egy másfél méteres lánc végén él, egy igen csak szellős kutyaházban, melyben semmi se puhítja a deszkapadlót. Alapvetően félősebb kutyus - bár jelenlegi gazdái állítják, hogy nagyon jó jelző kutya, gondolom azt gondolják, így vonzóbb lehet a szemünkben - az első két alkalommal, mikor kinn voltunk nyomát se láttuk. A harmadik alkalommal jegyezték meg az eladók, hogy van egy kutyájuk, és nem tudják, hogy mit kezdjenek vele. Kimentünk megszemlélni őt. Félénken tekintgetett ki az ólából, odamentem hozzá, leguggoltam, de nem tudtam kicsalogatni. Később a hugaim jártak sikerrel - valószínűleg azért, mert ők nem néztek rá, és úgy közelítettek hozzá.
